Az evezés története
Az evezéssel már az ősember is kapcsolatba került, mikor vadászás közben folyó szelte útját. Természetesen az ő \"hajója\" még csak a helyszínen található kidőlt fából és valamilyen faágból állt. Az ókorból fennmaradt leletekből tudjuk, hogy a Kínaiak, az Egyiptomiak, a Görögök, a Rómaiak egyaránt ismerték és használták a már hajónak nevethető vizi járműveket. Kezdetekben még az evezősök menetiránnyal szemben álltak és eltolták maguktól a lapátot, majd később megfigyelték, hogy a lapátot húzva nagyobb erő kifejtésére képes az ember, így ezután már menetiránynak háttal állva, majd ülve eveztek. Valószínűleg a legelső evezős versenyt a Föníciaiak rendezhették, de említések vannak a Görög városállamokból és a római birodalomból is ilyen jellegű eseményekről. Arról sincsenek pontos adataink, hogy milyen távon, illetve kik eveztek a hajókban - rabszolgák vagy halászok.
A gazdag ókori sportélet után nagy hanyatlás következett be, hiszen nem található feljegyzés ilyen eseményekről, ami jelentheti azt is, hogy vagy nem rendeztek nagyobb evezős versenyeket, vagy megsemmisültek az írásos dokumentumok. A hagyományos evezésről viszont bőven vannak történelmi emlékezések, többek közt a normannok hódításai a VIII.-IX. századtól, amikor is egyes vikingek eljutottak egészen Észak-Amerika partjaiig. Az első feljegyzés evezősversenyről 1315-ből való, Velencében hivatásos hajósok részére tartották meg.
Megint egy nagy ugrás, egészen a XVIII. századig, amikor 1715-ben az első regattát rendezték Angliában. Innentől kezdve számítjuk a versenyevezést, bár az igazi áttörésre még több mint 100 évet várni kell. Történeti kiegészítésként még hozzá kell tenni, hogy az angol nemesi főurak ügyeik intézésére bárkákon vitették magukat Londonba, ahol az evezősök száma egyúttal a rangot is jelentette (a király hajóját tíz evezős hajtotta). Közben a világ - Ausztrália, Amerika, Oroszország - más tájain is több, kezdetben helyi majd egyre szélesebb körben ismert versenyeket tartottak.
Ekkor még a versenyzők rögzített deszkán ültek és lapátjukat a hajó palánkján levő mélyedésbe helyezték. 1828-ban alkalmaztak először fából, majd nem sokkal később vasból készült külvillát. 1829-ben megrendezték az azóta is rangos eseményként nyilvántartott Oxford - Cambridge egyetemi nyolcas versenyt. Az egyre népszerűbb sport hihetetlen mértékű fejlődésnek indult, a láb kihasználására eleinte bőrnadrágot kentek be faggyúval és úgy csúszkáltak a hajóban, majd a század második felére kifejlesztették a gurulóülést is. 1892-ben megalakult Torinóban a Nemzetközi Evezős Szövetség (FISA), egy évvel később pedig a Magyar Evezős Szövetség is. 1893-ban rendezték meg az első Európa- és Magyar Bajnokságot is.
Az első újkori Olimpián - 1896 - a rossz időjárás miatt nem került sor evezősversenyre, négy évvel később Párizsban 5 férfi szám szerepelt a programban. 1908-ban szerepeltek elsőként magyar evezősök az Olimpián. 1913-ban lett tagja Magyarország a FISA-nak. Az első világháború Európában visszavetette a sportot, de a háború befejeződése után az 1920-as évektől kezdődően minden addiginál nagyobb tömegeket kezdett el vonzani. A magyar evezés fénykora 1930-40 közötti időszak volt, amikor az Európa Bajnokságokon - ekkor még csak ezt rendeztek - Magyarország evezős nagyhatalomnak számított. Sőt 1933-ban Magyarországon tartották az Európa Bajnokságot!
A második világháború alatt a teljes magyar hajópark és a csónakházak megsemmisültek, ezért nagy sikernek számított az 1947-es Európa Bajnokságon elért két aranyérem és az 1948-as Olimpiai Játékokon, Londonban elért bronzérem is. A hatalomra kerülő kommunista rezsim úri sportnak minősítve megpróbálta teljesen kiirtani az evezést, de ez szerencsére nem sikerült. 1954-ben rendezték az első női Európa Bajnokságot, ahol magyarok nem vesznek részt - ekkor a verseny távja nők részére 1000, míg férfiaknak 2000 méter volt. 1960-ban Rómában az Olimpiai Játékokon először alkalmazzák az ún. Albano rendszert, aminek a lényege, hogy egységes feltételeket próbálnak biztosítani az evezőspályák között, ennek egyik része az állóvíz és a megadott távolságonkénti bolyák. 1962-től férfiak részére az első világbajnokság, amelyet `74 -ig négyévente, majd a két Olimpia között évente rendezték meg. 1970-ben Tatán, az Öreg tavon rendeztek női Európa bajnokságot, 1973-ban pedig az utolsót Moszkvában.
1974-ben először szerepeltek női számok a világbajnokságon. A `70-es évek közepén megjelentek a kompozit hajók, melyeken alumínium villát kezdtek alkalmazni. Az 1980-as évek elején a gurulóvillás hajó keltett nagy feltűnést, melyet jogosulatlan előnyök miatt később a nemzetközi szövetség betiltott. 1983-ban vezették be a könnyűsúlyt, melynek magyarázata, hogy a nagyobb súly előnyt jelent evezésnél (férfiaknál 70 kg az átlagsúly és a max. súly 72,5 kg, míg nőknél 57 kg az átlag és 59,5 kg a max.). 1985-ben a FISA egységesen felemelte a női és az ifjúsági versenytávot 2000 méterre. 1991-ben kifejlesztették a bárdlapátot az eddigi macon tollúval szemben.